Lement az utolsó két foglalkozás is.
A nyolcadikon valahogy nagyon békés volt minden. Beszélgetős, befelé fordulós. Úgy éreztem, teljesen elfogadtak már.
Tudták, hogy nyolc alkalom, tudtuk mind, hogy ez egy kísérlet, ezért keserédes szájíz volt bennem. Kérdeztem őket, milyen, milyen ez az egész, mit gondolnak? Egyet emelnék csak ki:
... utána (jóga) nem zavar úgy a bezártság. Valahogy megnyugszom, nem akarok aznap agresszív lenni annyira. Nem tudom, itt bent könnyebb, szabadabb (a mellkasára mutat)
Egy világban, ahol egyes egyedül az erő az, ami számít, egy ilyen környezetben mondta ezt ki valaki a társai előtt. Hogy ő utána egyszerűen nem akar agresszív lenni.
Tudjátok, itt azt éreztem, hogy oké, ez valami. Vagy inkább VALAMI. Egész életemben azt kerestem, mi lehet az a cél, ügy, forma, akármi amiben VALAMIT alkothatok. Nem vagyok orvos, nem vagyok művész, nem vagyok feltaláló, kerestem, és azt láttam, hogy a jógával, ahogy csinálom, ezzel a testi-lelki wellbeinggel lehetőséget kapok erre a valamire. És a hozzámjárók fejlődése, kitartása, hűsége és pozitív visszajelzései megerősítenek nap mint nap ebben.
És itt, a börtönben az egyik zsivány szájából elhangzó mondat tette teljesen bizonyossá, hogy igen, ez az út. És ez a jó út.
De most mi lesz? Vége a nyolc alkalomnak, tudnak 1-2 légzőgyakorlatot, meg pár asanat, és? Ennyi? Mit tudunk tenni, hogy folytatódjon? - kérdezték.
Megbeszéltük a vezetőséggel, hogy a nyolcadik alkalom után ismét leülünk. És bár végig reflektáltunk a folyamatra, mégis fontosnak tartottunk egy összegzést.
Emlékeztek mit írtam az elején, az első órám előtt?
Szóval gondolkoztam, és arra jutottam, hogy ha csak egy rab is az óráim hatására picit nyugodtabb lesz, jobban kezeli a stresszt, vagy (test-)tudatosabbá válik, avagy az élvezeti szerekről való leszokásban kap segítséget, egészségesebb lesz, megszűnek a fájdalmai, nyugodtabb lesz, akkor már megérte. "
Elértem a célomat. És még sokkal többet, mert út nyílt, hátborzongató.
A nevelők visszajelezték: az órák után észrevehető a résztvevők magatartásbeli változása. Értitek ezt? Én alig tudom felfogni. Úgy tűnik, van arra remény, hogy az általam jónak tartott módszer olyan jól egészíti ki a meglévőt, hogy az intézménnyel együttműködve változást okozhat.
Sok a kérdés még. Hogyan lehet ezt folytatni? Ez én vagyok? Ez a jóga? Vagy mindkettő? Hogyan lehet erre rendszert kidolgozni? Vajon mire elég nyolc alkalom? Referenciára semmiképp :)
Folytatjuk. Továbbviszem a csoportot. És megválaszolom magamnak és nektek is a felmerülő kérdéseket, és haladok tovább az úton, és építem azt, amiből még mindig fogalmam sincs, hogy mi lesz, annyira távoli és csillogó lehetőség. Bármi lehet. Hálás vagyok a lehetőségért.
A srácok még nem tudják. Nagyon kiváncsi vagyok például arra is, hogy így, hogy tudják, hogy nem nyolc különleges alkalomról van szó, hanem a heti rutin része lehet, változik-e valamit a hozzáállásuk? Hogyan alakul a tanár-diák kapcsolat dinamikája? Ezer kérdés. Írok majd, ha találok válaszokat.
Nagyon köszönöm nektek a sok támogatást. Nem ment volna, és nem menne enélkül. Azt biztosan észrevettétek, hogy egy ideje csak a facebook és a blog van, interjút nem adok. Ehhez tartom magam a továbbiakban is. Nincs miről, másról beszélni még, mint amit leírok. Talán így a leghitelesebb. A támogatásotokra a későbbiekben ha már lesznek eredmények, még nagyobb szükség lehet, bízom nagyon az ügyben, és az irányban.
Fogok beszélni egy konferencián. A tegnapi coaching során állt össze a téma, nagyon izgatott vagyok, sok munka és felkészülés előtt állok.
A börtön, mint a lélek egy nehezen hozzáférhető, zárt világ, és arról fogok beszélni, hogy a mozgás hogyan adhat utat. Mozgás, nyitottság, mozgás hiánya zártság összefüggések, test és lélek szinten. A saját mozgásképtelenségem alatt, a megállásban megszületett útról mesélek. Személyes felismerések, saját belső utam mintázatának hátborzongató összefüggései a börtön projektben tapasztaltakkal.
Nagyon nagy szeretettel várlak titeket, ha van kedvetek eljönni meghallgatni, majd szólok, ha lehet már jelentkezni.
És írjatok, szóljatok hozzá itt, Facebookon, mailen, ha van mit. :) Mert ez nem megy nélkületek. Mert látja a fél világ, hogy mekkora társadalmi nyitottság és támogatás van emögött, és ez számít, ettől (is) fontos. Nekem meg pláne számít, borzasztó sok erőt ad.
A blogon megtalálható minden szöveg a szerző tulajdona. A szerző írásbeli hozzájárulása nélkül részben vagy egészben felhasználni tilos.
képek: google, pinterest
