A novemberi utolsó börtön jógának különösen hangsúlyos szerepe volt az életemben, ezért eléggé izgatottan készültem rá.
Három nappal a TEDxY előadásom előtt, ami ugye nagyrészt erről a projektről szólt, azt éreztem sok áll vagy bukik ezen a konfrencia előtti utolsó élményen.

Napsütés, igazi gyönyörködtető őszi időben sétáltam a BV felé, és bent ért a meglepetés :)
Csatlakozhattak új fogvatartottak is a foglalkozáshoz. 
Ők kettlebellel edzenek, és már beszélgettem többször az edzést tartó sráccal, kért gyakorlatokat is, meg sokszor mondta, hogy jó lenne, ha egyszer be tudnék menni az órájukra kicsit átnézni, mozgásmintát javítani stb. Most megkaptuk az engedélyt, hogy bekapcsolódhassanak a foglalkozásba.

Öröm volt nézni a régi jógásaimat, mekkora magabiztossággal álltak az első sorba, nekik már ismert volt a folyamat, a gyakorlatok egy része is, nagyon élveztem nézni, ahogy ők élvezik, hogy TUDJÁK mi lesz, ismerik már a stílusomat, légzéseket, a relaxot, magabiztosak voltak.

Ezért is lehet jó ez a foglalkozás. Mármint hosszútávon. Kaphatnak egy olyan magabiztosságot, amit a szabadulás után fel tudnak használni pozitívan. Bekerülhetnek egy olyan közösségbe ezáltal, ami egyáltalán nem a bűnözésről, erőszakról szól, kapcsolat és út lehet nekik. Piciben ezt most lemodelleztük.

Szóval a konferencián az első alkalom keretein belül mutatom be a projektemet, és most kaptam lehetőséget egy második első alkalomra.

Sok hibába már nem futottam bele, amibe az első elsőn igen.
Az elején leültettem őket, és beszéltem kicsit részletesebben az óra menetéről, beszéltem az instrukciókról, a csukott szemről, hogy mindez nem kötelező, csak ha érzik akkor csinálják, és igyekeztem egy nagyon békés mégis izgalmas közeget teremteni. A régijógás 3 srác ebben a segítségemre volt, mert megerősítették amiket mondtam.

Az egyikük egyébként óra elején odajött hozzám, hogy ő nem érti azokat akik nem járnak, hogy lehet, hogy “nem értik a lényeget?!” :)

Szóval jógáztunk. Kicsit módosítottam az eredeti óraterven, hogy az újaknak megfelelő legyen, Több erőt igénylő gyakorlatot tettem bele, mert tudom, hogy szükséges nekik eleinte az, hogy “kemény legyen” - így legyőzik a saját prekoncepciójukat a lányosságról.

Egy fárasztó kettlebell edzés után voltak, megkérdeztem milyen gyakorlatokat végeztek, és a terhelt testtájakra koncentráló oldó, nyújtó gyakorlatokat is csináltunk.

Nagyon jó volt az óra, totál fókusz, irtó sokat számított a régijógások jelenléte, meg én is annyit fejlődtem az órákon, hogy teljesen gördülékenyen ment minden. Azt továbbra is tartottam, hogy első alkalom, még nem igazítok, csak instrukciókat adok. 
De egyébként hamar elfogadtak, és kialakult az a bizalmas, de jókedvű légkör, ami szokott egyébként.
Megszenvedtek egy-egy nyújtással, de kitartóan és odafigyelve dolgoztak.

A csukottszemekkel sem volt probléma, hamar olyan lett a szituáció, amibe teljesen bele merték engedni magukat, és a relax is jól sikerült. "Mennyire csönd van, nagyon durva" - ez volt az egyikük megjegyzése utána.

Utána kérdezgettem őket, egy vicces megjegyzést emelnék csak ki: 
- Na, még mindig lányosnak gondolja?
- Micsoda?! hát én lányokat nem is engednék egy ilyen órára. Hát nem bírnák ki :))

Kell ez az elején, le kell rombolni a fejükben lévő falakat.
Nagy lendületet adott a második első óra, hogy a konferencián még hitelesebben és lelkesebben tudjam elmondani amit szerettem volna.

A legutóbbi alkalmon ismét volt néhány új elítélt, és itt is a legizgalmasabb az eredeti csapat szerepe volt.  Látni a régijógásaim arcát, szemét, meg ahogy megváltozik a respectjük a többiek szemeben, ahwww megint majdnem bőgtem utána :) Ez egy nagyon érdekes és új aspektusa a projektnek, olyan hatás bontakozik ki amire nem számítottam, de jó megfigyelni a dinamikáját. Amúgy az előző óra újoncai egytől egyig csatlakoztak megint, szóval tetszett nekik, pozitív volt. Izomláz nem volt az edzés után, és nyugodtabbak, felszabadultabbak voltak a jógától, ezt mesélték.

Voltam a Kosuth Rádióban beszélgetni itt hallgathatjátok meg, ha érdekel. 
A TEDről beszámoló, és videó hamarosan.

A Dalai Láma szülinapja alkalmából pedig 50 magyar történetből összeállítanak egy könyvet, és elküldik neki. És én is megírtam az én történetemet és kiválasztották. Hatalmas megtiszteltetés :)
Legyetek jók.