8 kísérleti jógaóra története a börtönben

Fegyenc jóga projekt

Egy karácsonyi, egy elmaradt, de nekem sokat adott, és egy újévi börtönjóga óra története

2016. január 21. - Panni Bakonyi

Rég írtam, de nem magyarázkodom, így alakult.

A Karácsony előtti utolsó óránkra sokat készültem. Tudvalevő, hogy kétbalkezes rajzoló vagyok, mi mást is találhattam volna ki ajándékként a srácoknak, mint egyedileg rajzolt képeslapokat, kedvenc és sokat mondó versekkel?

Nos igen, huszonpár egymástól különböző kreatív karácsonyfát rajzolni, megszenvedtem vele, de közben meg fel is töltött, arra gondolván, lehet valamelyiküknek sokat fog jelenteni.

Kerestem kedvenc verseket, segítettetek ti is javaslataitokkal, és nagy megtiszteltetés, Lackfi János költő is segített, és javasolt. Köszönöm mindannyiótoknak.

A kártyácskákkal felszerelkezve érkeztem a börtönbe, nagy mosollyal és boldog szülinapot köszöntésekkel vártak, kedvesek, emlékeztek a dátumra. Kérdezgették, hogy hogy fogom ünnepelni, mondtam, hogy nyugiban, nem vagyok nagy party arc. 

Az óra karácsonyira sikerült, hiába börtön, hiába nincs szabadság, azért mindenkit megérint az ünnep, hívőt és hitetlent (van egyáltalán ilyen?!) egyaránt.

Örültek a kártyácskáknak, röhögtünk a béna rajzkészségemen, olvasgatták a verseket. Vittek azoknak, akik nem tudtak ott lenni, egyikük pedig kért még egyet, valamelyik barátjának szerette volna adni ajándékba.

Én is kaptam nagyon kedves visszajelzést, és jókívánságokat. 

img_4834.JPG

Elszaladt a 3 hét, majd január első szerdáján arra ébredtem, hogy izgulok, félek és nincs kedvem menni - őszintén megmondom nem tudom, hogy miért. De azért persze mentem, ilyen van, bárkivel megesik, bármilyen témában. Csak azért írom le, mert szeretnék emberi maradni, lássátok, nem mindig a szupermotivált váltsuk meg a világot lemez pörög nálam sem. 

Felszálltam a vonatra, de ott már belepörgettem magam az órába, összeraktam a gyakorlatokat, kiváncsi voltam, hogy várnak, mi lesz hogy lesz és még a negatív kedvem is elmúlt. Amikor is.... Leszállásnál NEM NYÍLT KI a vonat ajtaja. Rohanok a következőhöz, semmi. Harmadik: szintén semmi, majd a vonat elindult a következő istentudja melyik állomás felé. Ez meg mi?!?! Telefonáltam az intézménybe, hogy szívás, de nem fogom tudni megtartani az órát, mert fogalmam sincs mikor érek a nemtom honnan vissza. Azt meg nem akartam, hogy rám várjanak fölöslegesen. Érdekes egy érzés volt bezárva lenni a vonatra, frusztráló. Végül egy másik kocsiban a következő állomáson le tudtam szállni, és jól elszégyenltem magam. Amiatt, hogy reggel nem akartam menni. Mennyire azt kapjuk amit kérünk, igaz?

20 perc hóban fagyoskodás szépen árnyalja az ember érzéseit, kicsi keresztút vagy mi, volt egy olyan érzésem, hogy megérdemlem most ezt a szívást. Mi számít meg mi nem számít igazán. Motivációt kaptam ettől a hiánytól.

8c6459c371e234ded1dec06e670d24f0.jpg

Viszont beköszöntött az újévi valóban első óránk napja. A MÁV azért kitett magáért. 
1.) jegyautomata uccsó percben jelzi, h elromlik
2.) másik automata uccsó percben irja ki, hogy csak kártyát fogad el, amin nincs retúr jegynyi pénzem, csak oda..
3.) 25 percet állunk az állomáson just for fun, nem indulunk. (kiderült, megint ajtó probléma, no comment..)
(+ visszafele szintén 20 perc állással 1,5 óra alatt értünk be, és jeggyel is volt para, nocomment, i love Máv.)

De odaértem, és vártak :) Az egyikükkel találkoztam a folyosón, és mondta, hogy látott az M2-n és hogy király volt az interjú. És hogy mennyire menő, hogy a csoportból csak ő látott. És megdícsérte a hajamat :) 

Ő egy nagyon jókedélyű, folyamatosan mosolygós igazi csibész srác(nak tűnik). Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben a jógában. Eleinte csak úgy buliból csinálta a dolgot, láttam rajta, az idejövök, mert miért ne hozzáállást, és csak úgy tessék lássék mozgott. 

De mára irtó sokat fejlődött, nagyon koncentrál, gyorsan tanul a teste is, icipici igazítások szükségesek csak az új asanak megtanulásakor is. Mindig első sor, mindig mosolyog, megköszöni óra után, öröm tanítani.

Szóval az óra: váll fókusz volt, most pont a "kinti" csoportjammal is itt tartunk. "imádták" - ja várj, nem :D

Megszenvedtek vele, sokat magyaráztam közben, ezt csípik amúgy. Hogy nem csak ezt csináld azt csá, hanem mit miért, ezt hogyan tudják hasznosítani az edzések során, meg némi kis anatómia.

A végén mutattam nekik egy kettlebelles gyakorlatot a vállukra, és erősen gondolkozom most azon, hogy a következő órán nem teljesen jóga lesz, hanem inkább edzés jellegű téma. Nyitottak nagyon az újra.

Ésss még egy új: tapogatózásként felvetettem nekik, érdekli-e őket a jógatanítás. Erre persze nulladik reakciónak megkaptam, hogy mi, le akarok lépni? Nekik csak én taníthatok jógát, más nem.
De mondtam, hogy nyugodtság van. Csak szeretnék nekik több tudást adni. Párakat érdekelt, és jelentkeztek, szóval legközelebbre viszek insturkciókat, és néhány gyakorlatot műhely szerűen átnézünk, és ők instruálhatnak. Ez irtó izgalmas amúgy, nagyon várom már!

Hát ez zajlik a fegyencjóga háza táján.

Az interjúk, megjelenések mind a FB oldalon követhetőek, majd ha lesz időm ide is feltöltöm őket. 

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyencjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr928298822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.