8 kísérleti jógaóra története a börtönben

Fegyenc jóga projekt

A projekt él és fut, csak a beszámolók költöztek a FB-ra

2017. augusztus 30. - Panni Bakonyi

Szóval ha továbbra is olvasnál, akkor a 2017-es sztorikat már a projekt FB oldalán találod, itt: 

https://www.facebook.com/fegyencjogaprojekt/

panni.

Te is részese lehetsz, hogy biztonságosabb legyen a jövő!

A február 14-i óra nagy feltöltődés volt nekem. 
Volt megint egy új fogvatartott, és kiderült, hogy ő itt kint már jógázott, és régebb óta szeretett volna csatlakozni a csapathoz, de csak most lett rá lehetősége. Kérdeztem, hogy milyen órákra járt, és mondta, hogy Bikram jógára, így a jógasorba belecsempésztem néhány bikramos feladatot, hogy ismerős legyen.
Egyébként nagyon szeretem ezt a csoportot, mind sportoló volt, vagyis nagyon fegyelmezettek és szuper jól lehet velük haladni. Meg akartam nekik tanítani két elsőre nem annyira összefüggő meg nem hagyományosan összetartozó póz összekötését a Delfin pózét a csaturangával. És szépen felvezettem, hogy ez nehéz lesz, de bátornak kell lenni, nem fognak orraesni, próbáljuk meg, és bemutattam a feladatot. Úgy gondoltam elsőre egy könnyített verzióval kezdünk, négykézláb. Mondanám az instrukciót, hogy oké, akkor térd letesz és úgy az első próba, de rámnéztek, és elmosolyodtak és elkezdték csinálni oda-vissza, tökéletesen. Mondom okééé, akkor ne három hét múlva építjük bele a flowba hanem most :)
Erős, dinamikus órát tartottunk végül.
A legvégső relaxációt most török ülésben csináltuk, és arra hegyeztem ki, hogy egyrészt legyenek hálásak maguknak, hogy végigcsinálták az órát, törődtek a testükkel, lelkükkel hatvan percen keresztül, másrészt pedig, hogy rögzüljön be, hogy ha a napok folyamán töltődésre vagy nyugalomra van szükségük, ha behunyják a szemüket és úgy lélegeznek, mint ekkor, akkor fel tudják idézni ezt az óra végi nyugodt és energiával teli állapotot, ami segít a mindennapokban.
Azt kérték - ami már nekem is régi ötletem - hogy nem lehetne-e néhány ilyen rövid gyakorlat a börtön rádióban. Beszélek a parancsnok úrral majd.
Annyian kérdezitek, hogy hogyan lehetne támogatni a programot, hogy nekem legyen még több időm vele foglalkozni, rendszert kidolgozni. Sokan felajánlottátok, hogy küldenétek adományt. Én ezt nem fogadtam el, mert én is szeretnék adni.
Most kitaláltam három féle támogatási lehetőséget, ahol a támogató legalább annyit kap, mint amit ad a projekthez.
Az első és szerintem legjobb az, amit szeretnék Veletek megosztani.
"Civilben" a párommal Bene Marci síolimpikonnal gondozgatjuk a www.njoylife.hu oldalt, ami egy holisztikus szemléletű életmód oldal és közösség.
Létrehoztunk programokat, és hogy ha megrendeled az njoy bármelyik csomagját sokat teszel azért, hogy a jövőben egy biztonságosabb, jobb világban élhessünk.  A megrendeléseddel a saját testi-lelki egészséged és boldogságodon túl hozzájárulsz ahhoz, hogy a jógát, a mozgást, a tudatosságot és az önismeretet olyan csoportokhoz is eljuttassuk, akik egyébként nem foglalkoznának vele. Például a börtönökbe.
A második, lehetőség pedig: egy fiatal és nagyon tehetséges művész, Mancha is felajánlotta néhány festményét, amik megrendelésével támogatod a programot.
Minden részlet itt: http://www.njoylife.hu/fegyenc-joga-projekt
Az a célom, hogy kialakuljon egy önmagáról és a társadalomról felelősen gondolkodó közösség, aki akar és képes változni, változtatni és elfogadni a változást. Hogy egy jobb, és biztonságosabb világban élhessünk.
panni.

Szanszkrit bölcsesség a börtönben? Igen!

Szanszkrit - angol szövegeket kell olvasnom jógáról most, mert készülök egy képzésre. Például Patanjali jógaszútráit Swami Satchiadananda értelmezésében, és nálam volt a könyv amikor ma mentem tanítani a börtönbe. 
 
A második szútra szól a jóga értelméről, vagy lényegéről. "A jóga: az elmében lezajló alakulásoknak a megszüntetése."
És ennek kapcsán beszélgettünk arról a fogvatartottakkal, hogy a világ igazából a mi projekciónk, az események és a helyzetek nem rosszak vagy jók, hanem a mi mentális állapotunk határozza meg azt, hogyan éljük meg. Pl a börtön, ami a nevelőknek egy munka, az a raboknak egy borzalom kell, hogy legyen? Nem lehet-e mondjuk a tisztulás, változás, tanulás helye? Nagyon nagyon érdekes volt erről beszélgetni velük, és belátni, hogy való igaz, van olyan, hogy egy fogvatartott bent a börtönben szabadabb, mint egy kint lévő ember. Tényleg azt gondolom, hogy ezek a srácok példaképek lehetnek mindannyiunknak sok szempontból.
 
(A Téged körülvevő világot, és azt, hogy ez Téged hogy érint, mind Te kreálod. A börtönben a fogvatartottak feszültek és idegesek a bentlétük miatt és alig várják, hogy kiszabaduljanak. De ha a nevelőkre tekintünk, ugyanazt látjuk, ugyanaz a környezet, ugyanúgy nem mehetnek ki napközben, a körülmények teljesen azonosak. Ugyanazok a falak veszik körül őket, ugyanaz a börtön. Mégis, ez számukra munka és pénzkereseti lehetőség. Ha egy fogvatartott megváltoztatja a helyzetéhez való hozzáállását és úgy kezd el a börtönre gondolni, mint az újjászületés, tanulás, megváltozás helye, az ott töltött idő máris megtelik értelemmel, és a feszültség elszáll. Belátja, hogy addig kell maradnia, amíg meg nem történik a tisztulás, tanulás, önmaga alkalmassá tétele az új életre. Ebben segít a jóga. Ebben a hozzáállás-változásban, a jelenlevésben, átkeretezésben. És azok, akik ezt ilyen stigmatizált és nehéz körülmények között megtanulták alkalmazni, egészen biztos, hogy magukkal viszik a külső életbe is. Ezért fontos a börtönjóga projekt. És ezért fontos, hogy a társadalom is így tekintsen az intézményekre és a fogvatartottakra, a fogvatartottak önmagukra és a helyzetükre. Lehetőség a tisztulásra, fejlődésre.)
Kérdeztem őket, lehet-e így tekinteni a szituációjukra? Illetve, hogy ők hogyan értékelik. Azt mindegyikük mondta, hogy igyekszenek hasznosan eltölteni az időt, az egyikük, hogy ő nem arra gondol, hogy mikor szabadul, hanem a jelenben próbál lenni, a benti életet kezeli most életeként (az is ugyebár) és itt fejlődik. A fentiekről azt beszéltük, hogy jógák közben és után ez valóban ilyesmi, és, hogy nehéz az, amikor olyan társaikkal találkoznak, akik vissza/lehúzzák őket. De beszéltük, hogy ez kint is pont ugyanígy működik. És ha bent meg tudják tanulni ezt a belső békét, kiüresített elmét, dolgok átkeretezését, akkor ez kint egy hatalmas kincs lesz.
Az megfogta őket, hogy lélekben lehetnek ők szabadabbak és példaképek bárki számára is. 
Arról is besélgettünk, hogy én azon dolgozom, hogy rájuk és a börtönre is úgy tekintsen a társadalom is, mint a fent leírtak. Szóval mind a két oldal változásán. 
f1e82d0e2776bef83bbda3b8a35f90f7.jpg
Nagyon áldottnak és hálásnak érzem magam, hogy ezt megtapasztalhatom személyesen. A fiú, aki eddig tanított bent jógát, már szabadult, és most is van valaki, akit érdekel a jógaoktatás, beszélgettünk erről is, szóval most igyekszem tényleg időt szánni valamiféle rendszer kidolgozására, elsőnek viszek be neki könyveket, és folytatni fogjuk csoportosan a beszélgetést, gondolkodást, önismeretet is, már nem csak fizikailag gyakorlunk. 
 
Ha szeretnéd támogatni a projektet, egyébként itt megteheted: http://www.njoylife.hu/fegyenc-joga-projekt
Vehetsz jógaprogramot, edzést, de csodás fesrtményeket is, és ezekkel mind-mind hozzájárulsz ahhoz, hogy nekem több időm legyen, és ezt a több időt a börtönjógára fordíthassam. Egy fiatal és nagyon tehetséges művész ajánlotta fel néhány alkotását, támogatásul például, nézd meg, gyönyörűek a képek! 
 
Az külön érdekesség még, hogy a srácok győzködik a nevelőket, hogy menjenek jógázni :) Volt egyébként ma egy új résztvevő, tetszett neki, jön legközelebb is. 
 
Egy szó, mint száz. Sosem hittem volna, hogy egyszer szanszkrit bölcseletet fogok fogvatartottakkal értelmezni egy intenzív flow után. Wohh, hidegrázás.
Egyébként megköszöntem nekik a múltkori alkalmat, amikor is nagyon figyelmesek voltak velem, és támogatóak, fontos volt, mert épp egy kisebb hullámvölgyben voltam. 
Zseniális, hogy amikor elindul egy láncolat, te adsz, akkor százszorosan kapod vissza :) És hol van még a vége...
panni. 
camatkarasana.jpg

Amire sosem számítottam volna... avagy újra a börtönben

Hola mindenkinek újra itt :)

Sok sok hónap telt el, igyekszem rövidre fogni ezt a bejegyzést. Egyértelmű volt, hogy folytatom a bvjóga projektet, csak az élet egy időre külföldre szólított. Amint hazaértem, egyeztetés a Parancsnok Úrral, átbeszéltük a részleteket, és GO :)

Február 7. volt a bűvös dátum, a januárt én kértem szabadnak, mivel próbálom írni a könyvemet. 

Az elmúlt két hónapban "gyúrtam". Jógás módon persze, de ha emlékeztek még az első néhány alkalomra, ezek kb erőpróbák voltak. Ezekkel lehetett lerombolni a sztereotipiákat a fejekben, miszerint a jóga lányos vagy béna vagy bármi ilyesmi. Így készültem most is, mert új csoportot kapok, vagyis nekem hiába az n+1. börtönjóga alkalom, újszülöttnek minden vicc új, vagyis felkészültem, hogy fizikailag bírjam a terhelést (hány fekvőt tudsz nyomni? Az összeset) valamint az első csoportnál amikbe belefutottam eleinte: csukd be a szemed - és csak bámul rám, meg, hogy alapvetően az óra alatt folyamatos fókusz van, és ilyenek.

Idéntől a fogvatartottakon kívül bevállaltam, hogy utána a személyi állománynak is tartok órát. Itt is az volt az elsőnél a nehézség, hogy nem tudtam kik jönnek, mire számítsak fizikailag, habitusban, lelkileg satöbbi. Vagyis a keddi napom egy nagy impró volt :)

Korán keltem nagyon, mert jött Marcihoz egy kliens, szóval volt időm megint eljátszani a negyvenkét ruhát felpróbálok, mert mi legyen az amiben jól érzem magam, de nem tapadós, laza, de tudok benne mozogni. Tudjátok, a szokásos :)

img_0541.jpg

Odaértem a börtönhöz, most még a vonat sem késett, öröm-boldogság, bemegyek, átöltözöm, belépek a terembe, köszönök. A fele csapat ismerős, mosolyognak. A jógaszőnyegek kikészítve. A névsoros papír kikészítve, már szinte mindenki aláírta.

- Nekem itt semmi dolgom akkor? 
- De, azért jógázni jó lenne :)

Kérdezgettek mi volt velem az elmúlt fél évben, én is, akiket ismertem, hogy hogy vannak. És aztán derült ki a csoda, amire sosem számítottam, és egy fabatkát sem adtam volna érte fogadáson. (A batka valamikor igen keveset érő pénzérme volt. A fa jelző csak az amúgy is kis értékű pénz jelentéktelenségét hangsúlyozza. A fabatkát sem ér a teljes értéktelenséget fejezi ki;)

Szóval ők bizony jógáztak, ameddig nem voltam itt. Emlékezhettek, az utolsó órán talán említettem a blogban is, hogy hagytam ott jegyzeteket, teljes jógasorokat lerajzolt ábrákkal, légzés instrukciókkal. És csinálták. Mit jelent ez?

Hogy tarthattam órát. Mármint igazit. Oké, kőkemény volt, mert bírták. Mindegyikük sportolt még itt kint valamikor, szóval volt testtudatuk.

De végig fegyelem, légzés - ez számomra mindig annyira megdöbbentő - a légzés azt hiszem az egyik legfontosabb dolog. Mindig van vele feladat. Én pl most azt vettem észre magamon, hogy bár a mindennapi életben és jógázás közben is orron keresztül, irányítva tudok lélegezni, tanítás közben szájon át. 

A légzés kapcsolat. Ha megtanulod megfigyelni a légzésedet, hatalmas eszközt kapsz arra, hogy befele figyelj, és kapcsolódj önmagaddal. A srácok ma végig lélegeztek és nagyon precízek voltak. Távolról sem azt szeretném mondani, hogy a jóga valamiféle perfekcionizmus, és tökéletes pózok hada - Úr Ég, távolról sem. És ez tök nehéz. Már látod az instagramon a sok tökéletes testű jógacelebet és azt hiszed erről szól. Én is ezt hiszem sokszor. Illetve érzem a nyomást is, hogy azért, mert kicsit több emberhez elérek, mint talán más oktatók nekem is tökéletesen bevilágított extra pózokat kellene posztolnom. Hát nem :) Én azt szeretem a jógában, hogy számomra maga a fizikai gyakorlás amellett, hogy út a belsőmhöz, de egy játék is a testemmel. Legutóbb pl ilyet játszottam. Ezzel a mozgásra és magára a játékra, élményre szeretnék inspirálni, és nem, nekem sem tökéletes, sőt! :)

img_0531.JPG

 

Szóval a börtönjóga sem a tökéletességről szól, amikor azt írom, hogy precízek voltak, akkor azt értem ez alatt, hogy önmagukkal őszintén, koncentráltan gyakoroltak feladatot, légzést, akármit.

6e87478f14d575cd7a16b79bcb1a2fc8.jpg

Azt hiszem a jóga számomra az az út, ahogy tudok kapcsolódni másokhoz, meg magamhoz is. És ezt szeretném tovább adni. 

És úgy tűnik, sikerült. Hiszen megragadt bennük, és gyakorolták. Az a srác tanított, aki már az óráimon is anno tartotta a jógák első részét. Hahh, hátborzongatóan király ez! :)

Egyébként fizikailag kemény óra lett. Mondták is a nálam elsőjógások utána, hogy hát, elfáradtak. Hát, én is :))) Nagyon. Utána óra a személyi állománynak, majd haza.

Kicsit össze-vissza ez az írás most, elfáradtam. Igyekszem a héten felvenni egy videót a gyakorlatokról amiket csináltunk, ha van kedve valakinek kipróbálni, gyakorolni.

JA! és tessék aktívan drukkolni, mert még titkos, de 1-2 héten belül kiderülős börtönprojektbe vágtuk a fejszénket. De a drukk elkél :D

Sokan szeretitek, ha mesélek. És én szívesen mesélek. Akár, jógáról, mozgásról, de ezektől függetlenül is: életről, komolyat, vicceset, vidámat, szomorút. Személyeset. A blogposztok, mint forma erre szerintem nem jó, vagy nem elég. Ezért úgy döntöttem, leveleket írok. Neked, ha érdekelnek a fentiek. Ide kattintva tudsz feliratkozni, szeretettel várlak. 

Písz:)

panni.

Nyári szünet

Nyári szünet a fegyencjógánál, ősszel folyt. köv.
Tegnap nosztaligáztam a TEDx videóval a kezdetekről, majd összeraktam egy füzetnyi gyakorlatot a srácoknak, kinyomtatva, magyarázva, ma pedig megtartottuk a szünet előtti utolsó óránkat. Jó hangulatban, a végén picit beszélgetve. Kaptam tőlük a kettlebelles minyont, mert tudják, hogy szeretek bellel edzeni
Köszönöm a Ti majd' egy éves odafigyeléseteket, támogatásotokat is. Ez az első "valami" az életemben amit csináltam, mármint ami tényleg VALAMI Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy részese lehetek. Azért voltam csöndben az utóbbi időben, mert jobban esett csak szépen dolgozni, ezen is meg egyéb szuperprojekteken, mint nagydobra verni. Tudjátok, csak csendben teszem a dolgom, és ‪#‎mindenjó‬ Csodás nyarat nektek, sok ötlettel, talán már egy könyvvel és a folytatással jelentkezem ősszel. És köszönöm még egyszer! panni.

 

Hogyan függ össze a börtön a szüléssel?

Már több, mint fél éve járok be a börtönbe jógát tartani a rosszfiúknak. Mozgást tanulunk, befelefigyelést, elfogadást, más utakat. Azért írom többesszám első személyben, mert én legalább annyira, mint ők.

Még az első alkalom után felvetettem, hogy mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha ezek a srácok nem kallódnak el? Mi lenne ha a rendszer nem problémát kezelne, hanem hatékonyabban megelőzne? Ha óvna, védene?

És ezek után lépjünk egy nagy lépést "A rendszer" felől az egyén felé. Nézzük meg, milyen környezetből származik, nézzük meg kik nevelték, nézzük meg hogy nevelték. Szerették? Tanult? Kapott példát? Milyet? És itt elcsöndesedhetünk.

És lépjünk még egy nagy lépést, és hagyjuk magunk mögött a fegyház lakóit, és gondoljunk magunkra és a környezetünkre, a hátterünkre.

Mi az, ami mindannyiunk életére alapvető kihatással van? Az, amiben felnőttünk. A a köldökzsinórt elvágják a szülés után jó esetben akkor, mikor a pulzálása megszűnik, a családi batyut pedig bekötjük és a hátunkra vesszük 18 éves korunk körül. A feladatunk kibontani, értelmezni, feldolgozni, nem pedig mutogatni. Nem mentség senkinek se, hogy "...de az anyám, de az apám, de a gyerekkorom..." mindenkinek volt, kinek ilyen, kinek olyan... Bontsd ki a saját csomagodat és próbáld meg helyretenni. Nem ezért kezdtem ebbe a témába.

Hanem azért, mert világossá vált számomra valami, amit eddig is kapizsgáltam, csak most az életemben hangsúlyosan jelenlevő nőiség-szerep-nők megerősítése, magáratalálása téma és a börtön összekapcsolódik. (előbbiről itt bővebben)

A nő, legtöbb esetben édesanya. Honnan tanulunk meg szeretni? Kitől látunk mintát? Ki tanít meg bánni a másikkal, ki tanít meg beszélni, problémát kezelni, önmagamat megismerni, elfogadni? Az édesanyánk.

A közvetlen környezetemben is, és mivel nagyon rég óta érdekel a téma, ezért folyton folyvást beleütközöm abba, ahogyan a nők édesanyává válását "a rendszer" hátráltatja. Kiszolgáltatott egy helyzet a várandósság és a szülés ma. Azzal a csodajelszóval, hogy "a gyerekének csak nem akar rosszat" számtalanszor teljesen kiveszik az irányítást a nők kezéből.

b3571d41d930a83adc053d1f68bb47fc.jpg

Esélyük sincsen megismerni önmagukat ebben a megváltozott állapotban. Sem fizikailag, sem lelkileg. A nők, az édesanyák kezében van a jövő. Rajtuk múlik, hogy börtönök vagy színházak lesznek-e tele 20 év múlva. (Sarkítok. Nyilván. De értitek.) És mindezek ellenére ma egy leendő édesanyának harcolnia kell a saját önrendelkezési jogáért.

Elbizonytalanítják az alapvető szerepében, miszerint világra tud hozni egy életet. Nem várják meg a saját ritmusát a testének, sem a lelkének, sokszor szó szerint kitapossák belőle a gyereket. A szüléssel nem csak kisbaba születik, hanem anyuka is. Ez az első olyan dolog az életben, ami megváltoztathatatlan. Ennek ideje, ritmusa van, megállásokkal, szünetekkel, belemerüléssel. Csöndben és békésen.

Képzeljük csak el, ha ebben, az önmagára és új szerepére találásban erőszakot él meg a nő (mert igen, a fölösleges beavatkozások, a gátmetszés, a fájás-erősítés, a hasba könyökölés, az aranyom szüljönmáár, hát lemegy a nap, várnak otthon.... az mind mind ERŐSZAK) akkor hogyan viszonyul majd a babájához. Ha a saját testét, önbizalmát rabolták el tőle, a gyerek "miatt". Nyilván ez az egész nem tudatos. Mármint a nők részéről. Azt érzem olyan a szülés ma, mint pár száz évvel ezelőtt a szex maga egy nőnek. Ess túl rajta, szükséges rossz, aztán majd elmúlik. Az édesapák szerepére már ki sem térek, mert legalább ilyen összetett és bonyolult.

Láttam egy filmet, ahol egy bábát kérdeztek az oroszországi viszonyokról. Hogy miért veszik el a kórházban a babát azonnal az édesanyjától? Azt mondta azért, mert egy ilyen diktatúrában az emberek közötti bizalom és kötődés a forradalom melegágya lehet. Az ember kötődni pedig gyermekkorban tanul... Folytassam?

Szeretném, ha a nők az anyává válásban megkapnák a támogatást a nőtársaktól, és a rendszertől is. Az önbizalmat, a mindenre képes vagyok érzést, és lassan, saját ritmusban, békében válhatnának édesanyává.

Saját eszközökkel én is tudok ezen dolgozni. Elkezdtem gondolkozni, hogy a fasciarendszer milyen módon vesz részt a szülésben, utána a regenerációban, vajon a mozgásról való tapasztalataimat tudom-e hasznosítani ebben a témában? És el fogok menni képzésekre, hogy a hozzám forduló nőknek már ebben a témában is tudjak bátorító, támogató segítséget nyújtani.

Hiszek abban, hogy a gyermekem már egy olyan világba fog békésen megszületni, ahol az, hogy bízik magában és a testében, és mindenki más is bízik benne, és ő is másokban alap. Ahol a nők meg merik élni és fel merik vállalni a különbözőségüket a férfiaktól és fordítva. Ahol a két nem végre megint együtt alkot egészet. Ahol nem kell ilyen bejegyzéseket írni, és összeszorult szívvel olvasni egy ismerős történetét, akit megerőszakolt a rendszer a szülészeten.

PS: minden tiszteletem az egészségügyben dolgozóké, és tudom, hogy van számtalan olyan hely, szakember ahol olyan kezekbe kerül a leendő édesanya és gyermeke aminél kívánni sem lehet jobbat. És azt is, hogy vannak indokolt beavatkozások. Kérlek, értsétek a lényeget, és az összefüggéseket. Köszönöm. panni.

Még két wow... :) már uncsi, mi?

A Máv megint pompásat alakított, persze nem nyíltak az ajtók ismét, DE már tudom használni a vésznyitót. A helyzet különleges bája, hogy visszazárni is vésznyitóval kell kintről, félig a vonat alól, na ezt nem tudtam megcsinálni, mert inkább siettem.
Egyszer, egy jövőbeni világban majd le lehet szállni a vonatról erőkifejtés nélkül. 
Na de addig is, az óra. 
Volt egy új résztvevő, még sosem jógázott, plusz csavaros a bokája és gond van a vállával is, szóval az elején kicsit részletesebben elbeszélgettem vele. Aki pedig múltkor csak ült csöndben most mondott valamit, hogy miért nem akar maradni, de a többiek kinevették, hogy csak lógni szeretne. Igazából teljesen mindegy.
Csípő hangsúlyos óra volt, elején- végén teszttel, a guggolásuk mélyésge 15-20 centit is javult.
Volt benne gyík póz, amivel megszenvedtek, és utána jött a béka az ultimate mumus.
Az egyiküknek valami miatt el kellett mennie, a többiek sziszegtek rá, hogy mekkora mázlista, hogy pont a legnehezebb előtt.
Valamint félve kérdezték, hogy sok hüllő lesz-e még az órán. 
Nem volt :)
A relaxációnál egy spec légzőgyakorlat volt, ami nagyon tetszett nekik, mert nagyon sokáig gyakorolták. 
Utána a szokásos beszélgetésnél megmutattam nekik a Fanny magazinban megjelent cikket, ami után nagyon érdekes és mély diskurzus vette kezdetét.
Először is megköszönték amit csinálok. Nem a jógát, hanem amúgy. Hogy ezzel a projekttel, azzal, hogy most már némi nyilvánosságot engedek hozzá, segítek nekik. És nem csak nekik, hanem általában az elítélteknek.
Meséltek arról, hogy úgy érzik, ők bármit csinálnak, meg vannak bélyegezve, és olyan előítéletekkel áll hozzájuk a társadalom, 
amiket úgy érzik, semmivel sem tudnak áttörni.
Nem egyénként néznek rájuk, hanem összemosott masszaként, mindegyik ugyanolyan, és nem érdemelnek esélyt. Látni a szemükben a tiszteletet, és beszélgetni velük arról, hogy azon túl, hogy nekik fizikailag meg lelkileg mit ad ez az egész, látnak benne perspektívát arra nézve, hogyan segíthet a projekt nyilvánossága a társadalom érzékenyítésében. Nagyon mélyen megérintett ez a beszélgetésünk. Az egyikőjüknek amúgy ez volt az utolsó órája, mert nemsokára szabadul :)
Beszéltük, hogy nézik majd, ha tudják a TV2-s interjút.
Folyton érdeklődnek, hogy sikerült-e már a pályázat, vagy bármi forrást előteremteni arra, hogy több bv-be is tudjak menni és drukkolnak.
Azt kikötötték, hogy nekik más nem taníthat jógát, csak én. Mást nem fogadnak el. Mondtam, hogy oké, deal. Egyébként a következő órára a bemelegítést az egyikőjük fogja tartani. Váll és hát fókusz lesz, van valamilyen jógás könyve, és az első 15-20 percben ő lesz az oktató. Kiváncsian várom!
Ez pedig az egyik legédesebb dolog volt: "Kiprobáltam a relaxációt. Megtanítottam a zárkatarsamnak a szöveget, hogy lazítsd el a lábfejed stb.. Mondta, de nem lazult el képzeld...csak a te hangodra" -na most látom magam előtt a szitut ahogy a srác ráveszi előbb a másikat h mondjon egy számára értelmetlen szöveget, míg ő csukott szemmel fekszik :))) "lazitsd el a lábfejed. Na, ellazult? Jó mar? Tovább?" :))  - gonosz vagyok. :) Viszont ez azt jelenti szeretné tovabbvinni a mindennapokba ezt az érzést es tanitja… Itt meg borsódzik a hátam ha erre gondolok.
 
:)
...
Ma a Máv előbb nyitott ajtót, mint, h a vonat teljesen megállt volna. :))
Azzal fogadtak, hogy nem áll jól a tv, mert erősít, és akkora bicóm volt bennem, hogy megszégyenülten nézték a sajátjukat :) ehh...
Deload óra volt, könnyed átmozgatás, hát, vállak. 
ÉÉÉÉSSS!!!
Az elejét az egyik fogvatartott tartotta. Van egy jógás kiskönyve, abból készült 15 percnyi bemelegítő gyakorlattal. Óra előtt átbeszéltük mi és hogy lesz, én meg fogtam a pink matracomat, és beálltam oldalra, övé a pálya!
A többiek is érdeklődve figyelték, nem volt semmi fegyelmezetlenség, vagy röhögcsélés. Mondta az instrukciókat és mutatta végig a gyakorlatokat is. Belecsempészte a légzést is, szóval teljesen profi volt elsőre!
A legközelebbi órán is van kedve, szóval akkor is övé lesz az első pár perc. Utána átbeszéltük, hogy mennyire nehéz tanítani, mikre kell figyelni, pici lépések, tanulások. Örültem, hogy a többiek is jól álltak hozzá, bátorítóan.
A jóga egyébként jó hangulatú volt, semmi különös, az egyikük hét végén szabadul, mondta, hogy ezért csak lightosan fog jógázni, de mondtam, hogy olyan nincs :) Fókusz a jelenre még!
Aki pedig egyszer csak ült és nézett, legutóbb meg nem volt, most megint eljött, és szépen gyakorolt, az utolsó légzős-relaxot is csinálta, fókuszált volt végig, pedig eleinte nagyon izgágán csinálta végig az órákat.
A foglalkozás végeztével pár szokásos erre mit arra mit csináljak kérdés után felmentem a Parancsnok Úrhoz értékelni az elmúlt időszakot, és előretekinteni.
És röviden minden szép és jó, felvázoltunk hosszú távú és nagylélegzetű terveket, amihez megtesszük az első lépéseket.
Kaphatok új embereket, akik jelentkeznek és olyan a magaviseletük stb. hogy jöhetnek. 20 főben maximalizáltam a létszámot, ott még tudok normálisan odafigyelni rájuk.
Lesz egy egészség nap a nevelőknek, valószínűleg fogok előadni, mert jó lenne, ha ők is megismernék a természetes mozgások, a jóga hatását testre és lélekre egyaránt. Nagyon szívesen segítek nekik is.
Röviden ezek történtek az elmúlt hónapban a börtönjóga háza táján. Meg az interjúk, amiket a média fül alatt megtaláltok. Úton vagyunk, alakul az egyensúly. 
ps: 

Pályáztam. Hogy továbbléphessünk. Hogy minél több elítélt ismerhesse meg a jógát, és fejlődhessen általa. Hogy más célcsoportokra is át lehessen vinni az eszközt. Pár kattintással támogathatjátok a projektet. Most ez nagyon fontos. Ezzel a támogatással tényleg egy következő, nagy lépést léphet előre a projekt. 
Add meg a mailcímedet a linken, és aztán keresd a visszaigazoló e-mailt a postaládádban.(spam lesz sajna)
Ha megosztjátok Facebookon azt is köszönöm! 
http://sozialmarie.org/projek…/fegyencjoga_projekt.5031.html

Egy karácsonyi, egy elmaradt, de nekem sokat adott, és egy újévi börtönjóga óra története

Rég írtam, de nem magyarázkodom, így alakult.

A Karácsony előtti utolsó óránkra sokat készültem. Tudvalevő, hogy kétbalkezes rajzoló vagyok, mi mást is találhattam volna ki ajándékként a srácoknak, mint egyedileg rajzolt képeslapokat, kedvenc és sokat mondó versekkel?

Nos igen, huszonpár egymástól különböző kreatív karácsonyfát rajzolni, megszenvedtem vele, de közben meg fel is töltött, arra gondolván, lehet valamelyiküknek sokat fog jelenteni.

Kerestem kedvenc verseket, segítettetek ti is javaslataitokkal, és nagy megtiszteltetés, Lackfi János költő is segített, és javasolt. Köszönöm mindannyiótoknak.

A kártyácskákkal felszerelkezve érkeztem a börtönbe, nagy mosollyal és boldog szülinapot köszöntésekkel vártak, kedvesek, emlékeztek a dátumra. Kérdezgették, hogy hogy fogom ünnepelni, mondtam, hogy nyugiban, nem vagyok nagy party arc. 

Az óra karácsonyira sikerült, hiába börtön, hiába nincs szabadság, azért mindenkit megérint az ünnep, hívőt és hitetlent (van egyáltalán ilyen?!) egyaránt.

Örültek a kártyácskáknak, röhögtünk a béna rajzkészségemen, olvasgatták a verseket. Vittek azoknak, akik nem tudtak ott lenni, egyikük pedig kért még egyet, valamelyik barátjának szerette volna adni ajándékba.

Én is kaptam nagyon kedves visszajelzést, és jókívánságokat. 

img_4834.JPG

Elszaladt a 3 hét, majd január első szerdáján arra ébredtem, hogy izgulok, félek és nincs kedvem menni - őszintén megmondom nem tudom, hogy miért. De azért persze mentem, ilyen van, bárkivel megesik, bármilyen témában. Csak azért írom le, mert szeretnék emberi maradni, lássátok, nem mindig a szupermotivált váltsuk meg a világot lemez pörög nálam sem. 

Felszálltam a vonatra, de ott már belepörgettem magam az órába, összeraktam a gyakorlatokat, kiváncsi voltam, hogy várnak, mi lesz hogy lesz és még a negatív kedvem is elmúlt. Amikor is.... Leszállásnál NEM NYÍLT KI a vonat ajtaja. Rohanok a következőhöz, semmi. Harmadik: szintén semmi, majd a vonat elindult a következő istentudja melyik állomás felé. Ez meg mi?!?! Telefonáltam az intézménybe, hogy szívás, de nem fogom tudni megtartani az órát, mert fogalmam sincs mikor érek a nemtom honnan vissza. Azt meg nem akartam, hogy rám várjanak fölöslegesen. Érdekes egy érzés volt bezárva lenni a vonatra, frusztráló. Végül egy másik kocsiban a következő állomáson le tudtam szállni, és jól elszégyenltem magam. Amiatt, hogy reggel nem akartam menni. Mennyire azt kapjuk amit kérünk, igaz?

20 perc hóban fagyoskodás szépen árnyalja az ember érzéseit, kicsi keresztút vagy mi, volt egy olyan érzésem, hogy megérdemlem most ezt a szívást. Mi számít meg mi nem számít igazán. Motivációt kaptam ettől a hiánytól.

8c6459c371e234ded1dec06e670d24f0.jpg

Viszont beköszöntött az újévi valóban első óránk napja. A MÁV azért kitett magáért. 
1.) jegyautomata uccsó percben jelzi, h elromlik
2.) másik automata uccsó percben irja ki, hogy csak kártyát fogad el, amin nincs retúr jegynyi pénzem, csak oda..
3.) 25 percet állunk az állomáson just for fun, nem indulunk. (kiderült, megint ajtó probléma, no comment..)
(+ visszafele szintén 20 perc állással 1,5 óra alatt értünk be, és jeggyel is volt para, nocomment, i love Máv.)

De odaértem, és vártak :) Az egyikükkel találkoztam a folyosón, és mondta, hogy látott az M2-n és hogy király volt az interjú. És hogy mennyire menő, hogy a csoportból csak ő látott. És megdícsérte a hajamat :) 

Ő egy nagyon jókedélyű, folyamatosan mosolygós igazi csibész srác(nak tűnik). Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben a jógában. Eleinte csak úgy buliból csinálta a dolgot, láttam rajta, az idejövök, mert miért ne hozzáállást, és csak úgy tessék lássék mozgott. 

De mára irtó sokat fejlődött, nagyon koncentrál, gyorsan tanul a teste is, icipici igazítások szükségesek csak az új asanak megtanulásakor is. Mindig első sor, mindig mosolyog, megköszöni óra után, öröm tanítani.

Szóval az óra: váll fókusz volt, most pont a "kinti" csoportjammal is itt tartunk. "imádták" - ja várj, nem :D

Megszenvedtek vele, sokat magyaráztam közben, ezt csípik amúgy. Hogy nem csak ezt csináld azt csá, hanem mit miért, ezt hogyan tudják hasznosítani az edzések során, meg némi kis anatómia.

A végén mutattam nekik egy kettlebelles gyakorlatot a vállukra, és erősen gondolkozom most azon, hogy a következő órán nem teljesen jóga lesz, hanem inkább edzés jellegű téma. Nyitottak nagyon az újra.

Ésss még egy új: tapogatózásként felvetettem nekik, érdekli-e őket a jógatanítás. Erre persze nulladik reakciónak megkaptam, hogy mi, le akarok lépni? Nekik csak én taníthatok jógát, más nem.
De mondtam, hogy nyugodtság van. Csak szeretnék nekik több tudást adni. Párakat érdekelt, és jelentkeztek, szóval legközelebbre viszek insturkciókat, és néhány gyakorlatot műhely szerűen átnézünk, és ők instruálhatnak. Ez irtó izgalmas amúgy, nagyon várom már!

Hát ez zajlik a fegyencjóga háza táján.

Az interjúk, megjelenések mind a FB oldalon követhetőek, majd ha lesz időm ide is feltöltöm őket. 

Második első (és harmadik)

A novemberi utolsó börtön jógának különösen hangsúlyos szerepe volt az életemben, ezért eléggé izgatottan készültem rá.
Három nappal a TEDxY előadásom előtt, ami ugye nagyrészt erről a projektről szólt, azt éreztem sok áll vagy bukik ezen a konfrencia előtti utolsó élményen.

Napsütés, igazi gyönyörködtető őszi időben sétáltam a BV felé, és bent ért a meglepetés :)
Csatlakozhattak új fogvatartottak is a foglalkozáshoz. 
Ők kettlebellel edzenek, és már beszélgettem többször az edzést tartó sráccal, kért gyakorlatokat is, meg sokszor mondta, hogy jó lenne, ha egyszer be tudnék menni az órájukra kicsit átnézni, mozgásmintát javítani stb. Most megkaptuk az engedélyt, hogy bekapcsolódhassanak a foglalkozásba.

Öröm volt nézni a régi jógásaimat, mekkora magabiztossággal álltak az első sorba, nekik már ismert volt a folyamat, a gyakorlatok egy része is, nagyon élveztem nézni, ahogy ők élvezik, hogy TUDJÁK mi lesz, ismerik már a stílusomat, légzéseket, a relaxot, magabiztosak voltak.

f4adabc14956919c60f374723241638c.jpg


Ezért is lehet jó ez a foglalkozás. Mármint hosszútávon. Kaphatnak egy olyan magabiztosságot, amit a szabadulás után fel tudnak használni pozitívan. Bekerülhetnek egy olyan közösségbe ezáltal, ami egyáltalán nem a bűnözésről, erőszakról szól, kapcsolat és út lehet nekik. Piciben ezt most lemodelleztük.

Szóval a konferencián az első alkalom keretein belül mutatom be a projektemet, és most kaptam lehetőséget egy második első alkalomra.

Sok hibába már nem futottam bele, amibe az első elsőn igen.
Az elején leültettem őket, és beszéltem kicsit részletesebben az óra menetéről, beszéltem az instrukciókról, a csukott szemről, hogy mindez nem kötelező, csak ha érzik akkor csinálják, és igyekeztem egy nagyon békés mégis izgalmas közeget teremteni. A régijógás 3 srác ebben a segítségemre volt, mert megerősítették amiket mondtam.

Az egyikük egyébként óra elején odajött hozzám, hogy ő nem érti azokat akik nem járnak, hogy lehet, hogy “nem értik a lényeget?!” :)

Szóval jógáztunk. Kicsit módosítottam az eredeti óraterven, hogy az újaknak megfelelő legyen, Több erőt igénylő gyakorlatot tettem bele, mert tudom, hogy szükséges nekik eleinte az, hogy “kemény legyen” - így legyőzik a saját prekoncepciójukat a lányosságról.

Egy fárasztó kettlebell edzés után voltak, megkérdeztem milyen gyakorlatokat végeztek, és a terhelt testtájakra koncentráló oldó, nyújtó gyakorlatokat is csináltunk.

78250c6f4f12a455570a0cea7e218079.jpg
Nagyon jó volt az óra, totál fókusz, irtó sokat számított a régijógások jelenléte, meg én is annyit fejlődtem az órákon, hogy teljesen gördülékenyen ment minden. Azt továbbra is tartottam, hogy első alkalom, még nem igazítok, csak instrukciókat adok. 
De egyébként hamar elfogadtak, és kialakult az a bizalmas, de jókedvű légkör, ami szokott egyébként.
Megszenvedtek egy-egy nyújtással, de kitartóan és odafigyelve dolgoztak.

A csukottszemekkel sem volt probléma, hamar olyan lett a szituáció, amibe teljesen bele merték engedni magukat, és a relax is jól sikerült. "Mennyire csönd van, nagyon durva" - ez volt az egyikük megjegyzése utána.

Utána kérdezgettem őket, egy vicces megjegyzést emelnék csak ki: 
- Na, még mindig lányosnak gondolja?
- Micsoda?! hát én lányokat nem is engednék egy ilyen órára. Hát nem bírnák ki :))

Kell ez az elején, le kell rombolni a fejükben lévő falakat.
Nagy lendületet adott a második első óra, hogy a konferencián még hitelesebben és lelkesebben tudjam elmondani amit szerettem volna.

d05f22ef5c44626ce0bc91704d4c6b55.jpg

A legutóbbi alkalmon ismét volt néhány új elítélt, és itt is a legizgalmasabb az eredeti csapat szerepe volt.  Látni a régijógásaim arcát, szemét, meg ahogy megváltozik a respectjük a többiek szemeben, ahwww megint majdnem bőgtem utána :) Ez egy nagyon érdekes és új aspektusa a projektnek, olyan hatás bontakozik ki amire nem számítottam, de jó megfigyelni a dinamikáját. Amúgy az előző óra újoncai egytől egyig csatlakoztak megint, szóval tetszett nekik, pozitív volt. Izomláz nem volt az edzés után, és nyugodtabbak, felszabadultabbak voltak a jógától, ezt mesélték.

Voltam a Kosuth Rádióban beszélgetni itt hallgathatjátok meg, ha érdekel. 
A TEDről beszámoló, és videó hamarosan.

A Dalai Láma szülinapja alkalmából pedig 50 magyar történetből összeállítanak egy könyvet, és elküldik neki. És én is megírtam az én történetemet és kiválasztották. Hatalmas megtiszteltetés :)
Legyetek jók.