Hola mindenkinek újra itt :)

Sok sok hónap telt el, igyekszem rövidre fogni ezt a bejegyzést. Egyértelmű volt, hogy folytatom a bvjóga projektet, csak az élet egy időre külföldre szólított. Amint hazaértem, egyeztetés a Parancsnok Úrral, átbeszéltük a részleteket, és GO :)

Február 7. volt a bűvös dátum, a januárt én kértem szabadnak, mivel próbálom írni a könyvemet. 

Az elmúlt két hónapban "gyúrtam". Jógás módon persze, de ha emlékeztek még az első néhány alkalomra, ezek kb erőpróbák voltak. Ezekkel lehetett lerombolni a sztereotipiákat a fejekben, miszerint a jóga lányos vagy béna vagy bármi ilyesmi. Így készültem most is, mert új csoportot kapok, vagyis nekem hiába az n+1. börtönjóga alkalom, újszülöttnek minden vicc új, vagyis felkészültem, hogy fizikailag bírjam a terhelést (hány fekvőt tudsz nyomni? Az összeset) valamint az első csoportnál amikbe belefutottam eleinte: csukd be a szemed - és csak bámul rám, meg, hogy alapvetően az óra alatt folyamatos fókusz van, és ilyenek.

Idéntől a fogvatartottakon kívül bevállaltam, hogy utána a személyi állománynak is tartok órát. Itt is az volt az elsőnél a nehézség, hogy nem tudtam kik jönnek, mire számítsak fizikailag, habitusban, lelkileg satöbbi. Vagyis a keddi napom egy nagy impró volt :)

Korán keltem nagyon, mert jött Marcihoz egy kliens, szóval volt időm megint eljátszani a negyvenkét ruhát felpróbálok, mert mi legyen az amiben jól érzem magam, de nem tapadós, laza, de tudok benne mozogni. Tudjátok, a szokásos :)

Odaértem a börtönhöz, most még a vonat sem késett, öröm-boldogság, bemegyek, átöltözöm, belépek a terembe, köszönök. A fele csapat ismerős, mosolyognak. A jógaszőnyegek kikészítve. A névsoros papír kikészítve, már szinte mindenki aláírta.

- Nekem itt semmi dolgom akkor? 
- De, azért jógázni jó lenne :)

Kérdezgettek mi volt velem az elmúlt fél évben, én is, akiket ismertem, hogy hogy vannak. És aztán derült ki a csoda, amire sosem számítottam, és egy fabatkát sem adtam volna érte fogadáson. (A batka valamikor igen keveset érő pénzérme volt. A fa jelző csak az amúgy is kis értékű pénz jelentéktelenségét hangsúlyozza. A fabatkát sem ér a teljes értéktelenséget fejezi ki;)

Szóval ők bizony jógáztak, ameddig nem voltam itt. Emlékezhettek, az utolsó órán talán említettem a blogban is, hogy hagytam ott jegyzeteket, teljes jógasorokat lerajzolt ábrákkal, légzés instrukciókkal. És csinálták. Mit jelent ez?

Hogy tarthattam órát. Mármint igazit. Oké, kőkemény volt, mert bírták. Mindegyikük sportolt még itt kint valamikor, szóval volt testtudatuk.

De végig fegyelem, légzés - ez számomra mindig annyira megdöbbentő - a légzés azt hiszem az egyik legfontosabb dolog. Mindig van vele feladat. Én pl most azt vettem észre magamon, hogy bár a mindennapi életben és jógázás közben is orron keresztül, irányítva tudok lélegezni, tanítás közben szájon át. 

A légzés kapcsolat. Ha megtanulod megfigyelni a légzésedet, hatalmas eszközt kapsz arra, hogy befele figyelj, és kapcsolódj önmagaddal. A srácok ma végig lélegeztek és nagyon precízek voltak. Távolról sem azt szeretném mondani, hogy a jóga valamiféle perfekcionizmus, és tökéletes pózok hada - Úr Ég, távolról sem. És ez tök nehéz. Már látod az instagramon a sok tökéletes testű jógacelebet és azt hiszed erről szól. Én is ezt hiszem sokszor. Illetve érzem a nyomást is, hogy azért, mert kicsit több emberhez elérek, mint talán más oktatók nekem is tökéletesen bevilágított extra pózokat kellene posztolnom. Hát nem :) Én azt szeretem a jógában, hogy számomra maga a fizikai gyakorlás amellett, hogy út a belsőmhöz, de egy játék is a testemmel. Legutóbb pl ilyet játszottam. Ezzel a mozgásra és magára a játékra, élményre szeretnék inspirálni, és nem, nekem sem tökéletes, sőt! :)

Szóval a börtönjóga sem a tökéletességről szól, amikor azt írom, hogy precízek voltak, akkor azt értem ez alatt, hogy önmagukkal őszintén, koncentráltan gyakoroltak feladatot, légzést, akármit.

Azt hiszem a jóga számomra az az út, ahogy tudok kapcsolódni másokhoz, meg magamhoz is. És ezt szeretném tovább adni. 

És úgy tűnik, sikerült. Hiszen megragadt bennük, és gyakorolták. Az a srác tanított, aki már az óráimon is anno tartotta a jógák első részét. Hahh, hátborzongatóan király ez! :)

Egyébként fizikailag kemény óra lett. Mondták is a nálam elsőjógások utána, hogy hát, elfáradtak. Hát, én is :))) Nagyon. Utána óra a személyi állománynak, majd haza.

Kicsit össze-vissza ez az írás most, elfáradtam. Igyekszem a héten felvenni egy videót a gyakorlatokról amiket csináltunk, ha van kedve valakinek kipróbálni, gyakorolni.

JA! és tessék aktívan drukkolni, mert még titkos, de 1-2 héten belül kiderülős börtönprojektbe vágtuk a fejszénket. De a drukk elkél :D

Sokan szeretitek, ha mesélek. És én szívesen mesélek. Akár, jógáról, mozgásról, de ezektől függetlenül is: életről, komolyat, vicceset, vidámat, szomorút. Személyeset. A blogposztok, mint forma erre szerintem nem jó, vagy nem elég. Ezért úgy döntöttem, leveleket írok. Neked, ha érdekelnek a fentiek. Ide kattintva tudsz feliratkozni, szeretettel várlak. 

Písz:)

panni.