8 kísérleti jógaóra története a börtönben

Fegyenc jóga projekt

Fegyenc jóga projekt

Intimitás

2015. szeptember 16. - Panni Bakonyi

Nehezen vettem rá magam az írásra, mert különlegesen intim volt az 5. és a 6. óránk. (egy alkalommal két foglalkozás van) Előtte való héten családot látogattam, teljesen rámtört a hiányérzet, hogy milyen rossz, hogy távol vannak, közben persze pörgött az agyam a börtönös órákon. Jó kis házi feladatot raktam nekik össze. Na igen, házi feladat, ironikus, mi? Ezt ott is mindig elszúrom. "és ezt a gyakorlatot végezhetik otthon is, ö izé akarommondani a zárkában..." - jófejek, veszik a lapot, nevetünk.

Szóval összeraktam vállmobilizációs, meg felső háti szakasz átmozgatós feladatsort, amit tudnak gyakorolni, nincs helyigénye, nem dinamikus, és nincsenek benne "ciki" pózok, amik miatt esetleg gúnyolódás céltáblájává válhatnak. (gondolok itt valami mélyebb előrehajlásra, ilyesmi). Nagy lelkesedésemben nekiálltam rajzolni is a leírások mellé, de hamar feladtam, mert rohadtul nem lehet megkülönböztetni, hogy borzot vagy várkastélyt rajzolok épp, és mivel itt azért elég fontos, hogy jól vegyék fel a testhelyzetet, hát inkább részletes instrukciókat adtam. Ráraktam a fegyencjógás logót is a papírra, de nem mondtam nekik mi ez, kíváncsian várom rákérdez-e majd valamelyikük.

img_4223.JPG

Most más volt már az odautam is. Hasfájós, befelefordulós, csendes, inkább elmélkedős szakasza volt a hónapnak, nem pörögtem, nem akartam, csak mentem. Éreztem, hogy mind fizikailag mind lelkileg most képtelen lennék arra az erőversenyre amit legutóbb "vívtunk", ezért az óravázlatot is e-szerint alakítottam. Késett a vonat. Alapból késve indult a végállomásról. Fel nem foghatom miért, de rettentően felbosszantott. Első körben hibáztattam magamat, hogy miért vagyok olyan idióta, hogy pont olyan vonatot választok amivel pont odaérek, miért nem megyek fél órával korábban? Másodsorban nem teljesen világos a rendszer, hogy 20p késéssel indulunk.. Mindegy is, erre jobban oda kell figyelnem.

Pontosnak kell lenni, és amit ígérsz, meg kell tartani. Nyilván a normál életben is, de ha a kinti világban késik a vonat, hát odacsörgök annak akivel találkoznék, hogy sorry... Na itt csöröghetnék :) Szóval késtem. A terem üres, és a srácok egy része már vissza is öltözött, mert azt hitték nem lesz megtartva az óra. 

Akik ott voltak, azokkal szétraktuk a matracokat, és leültem beszélgetni, amíg jönnek a többiek. Nem pörögtem, nem féltem, nem izgultam, valahogy nagyon nyugodt voltam, mintha egy üvegbúra mögül szemlélném az eseményeket. Rájuk mosolyogtam, leültünk, vártunk.
"- Valami baj van? Nincs kedve itt lenni velünk már, mi?
- Á, semmi csak fáradt vagyok, azt láthatja rajtam. Legközelebb majd sminkelek, hogy ne vegyék észre, jó?
- Nem szabad! A szép nő smink nélkül, természetesen szép. Maga pedig nem egyszerűen szép, hanem gyönyörű."

Megérkeztek a többiek. Jött egy srác, aki az első alkalmon volt, azóta pedig nem. Mondtam is neki, hogy ejnye-bejnye, szabadkozott nevetve. Mindenki itt van? Kezdjük.

Előbb átnéztük bemelegítés gyanánt a házi feladat gyakorlatsort, utána pedig sok álló gyakorlatot és néhány talajon lévő aszanat végeztünk. Statikus pózok, hosszan kitartott nyújtások, nagy mentális fókuszt igényelt a sorozat.
Az elején csak lélegeztünk, törökülésben, csendben, mikor bejött néhány őr, és néztek csodálkozva, hogy mi zajlik itt, és molyogva nyugtázták, hogy a zsiványok nem az, hogy nem viselkednek rosszul, de konkrétan kisangyalok.

1-1 nevetés meg "ajj neee Panni, már megint?!" hangzott el amikor a hátuk mögött kellett összekulcsolni mind a 10 ujjukat. Azt utálják :) Az óra egyik utolsó gyakorlatánál mondtam, hogy "kulcsolják össze mind a 10 ujjukat...", felhördülnek, "- ...a felsőtestük ELŐTT"  mire nagy nevetés, és köszönik, hogy megkegyelmeztem :) Amúgy mondták, hogy gyakoroltak. Igaz, vagy nem, nem tudom. Egy hét alatt nem lehet akkora változást elérni, de némelyiken láttam, hogy a házinak feladott pózokat magabiztosabban veszi már fel. Öröm, boldogság.

Az egész órán végig pisszenés nélküli fókusz, koncentráció, befelé figyelés és küzdés volt. Talán életükben először ők tartották kontrollban a történéseket, nem a körülöttük lévő körülményekre reagáltak. 
Talán most megéreztek valamit abból, amit át szeretnék nekik adni. Abból, ami ennek az egész foglalkozásnak a célja. A befelé figyelést, a fókuszt, azt, hogy képesek arra, hogy a körülményektől teljesen függetlenül higgadtak maradjanak, és koncentráljanak. Azt, hogy ez hatással van a jelenre és hatással van a jövőre is. Azt, hogy nem csak tornázunk. Azt, hogy valami történik.

Azt hiszem, a múlt órán megküzdöttünk fizikailag, elfogadtak. És az, hogy most ennyire nagyon nyugodt voltam, és tényleg csak jógáztunk, nem volt semmi más varázslat,  hatott. Múltkor bebizonyítottam, hogy kemény vagyok, most nem kellett harcolni.
A relax is teljesen jól sikerült. Visszaléptünk oda, hogy testrészekre koncentrálunk, semmi más. Ez megy. Sokáig. Légzéssel. Fekve. Csukott szemmel (csak egy nem hunyta be). Nem tudom elmondani milyen érzés volt ez az óra.
Az első IGAZI jógaóra a börtönben. Nekik is, látszott rajtuk, kezdik érteni, kezdik felfogni. A végén sem voltak izgágák, inkább csöndesek. Picit magukkal vittek a nyugalomból. Hátborzongató.
Az egyikük nemsokára szabadul, és szomorkodott, hogy nem jógázhat többet, mert kint nem lehet. Kérdeztem, hogy miért is ne lehetne? Kérdezte, hogy járhat-e hozzám. Mondtam, hogy persze. Érdemes lenne egyébként nemsokára szabadulókkal is foglalkoznom majd, akik szabadulás után is összejárhatnak ezekre a foglalkozásokra. Kicsi kötődés, biztonság, kontroll. Next step :)
Furcsa volt ma tényleg. Mintha rájöttek volna mi van. Biztos számított hogy én sem akartam küzdeni, csak hagytam. Fegyelmeznem sem kellett szinte, csak párszor. Nagyon fura.
Félnek, hogy vége lesz, kérdezgetik hogy jövő hét utolsó, és utána mi?
Mondták az őröknek is, h nagyon szeretnék ha lenne, majd egyeztetünk a parancsnokkal.

Valahogy feljött a Madagaszkár, meg a filmek. Megígértem, hogy jövő órára megnézem, és kitalálok Julien király pózt nekik.

Van egy füzetem, amiben az összes csoportom összes eddigi óravázlata le van írva. Ott volt nálam, elkérték, megnézhetik-e. Persze. Belelapoztak, látták Svájcot, meséltem, hogy milyen összetett volt az ottani csoportom. (Óra Svájcban egy templomban, egy kb 20 fős társaságnak, akik között:
- 90% elsőjógás (nők ffiak vegyesen) életkor: 8-60 év
- egy kismama - egy sérült térdműtött felnőtt - egy izületi problémás gyermek
- 4 későn beeső mindenkin átmászó - 3 svájci német, 2 nem/alig beszél angolul
még a Mikulás hiányzott asszem a repertoárból. De király volt:))

- Szokott ránk gondolni?
- Igen, nagyon sokat. (viccelődés, hogy persze úgy, h na, már megint mennem kell ezekhez az akasztófavirágokhoz..)
- Akkor is amikor a tetőn tart órát?
- ...
- Gondoljon ránk akkor.
- Miért? Úgy könnyebb itt?
- Az szabadság. Úgy könnyebb.
Összepakoltunk, kértem, hogy hozzák már ide a táskámat. Nem fél, hogy elveszünk valamit belőle? Megbízik bennünk? Nem félek maguktól, és attól se, hogy elvennének valamit. Miért is tennék? Minden alkalommal lezajlik egy ilyen fajta beszélgetés. Mindig meg kell erősítenem a tiszta lapot. Alig hiszik.

"A tegnapi nap pedig egyszerűen lenyűgözött. Se pisszenés, se hang, egyikük nem csukta be csak a szemét....ámulok és bámulok! :D Ügyes vagy!" - ezt a visszajelzést kaptam a börtön személyzetétől.

Valami történik. 
Képzeljétek el, ha ezek a srácok tényleg megtapasztalják milyen az igazi béke és csönd. Milyen az, ha nem a körülmények irányítanak, hanem te tartod kontrollban önmagadat. Milyen az, ha megtanulják kezelni a stresszt? Milyen az, ha egészségesebbek és fogékonyabbak lesznek. Milyen az, ha emiatt tanulhatnak, könnyebben megy a tanulás. Milyen az, ha minden börtönben lesz jóga? Milyen az, ha elvégezhetnek tanfolyamot, és szabadulásuk után taníthatnak börtönben jógát? Miféle reménysugár ez? Mekkora út, lehetőség az életre, egy jobb egy új életre? Akár csak 1-1 elítéltnek?

Bele se gondoltam amikor ebbe az egészbe belevágtam miféle végkimenetelei lehetnek. Ennyire intim órám még nem volt, mint amit itt megéltem. Emberek talán először eszméltek arra rá, hogy többek, mint csont és hús. Hát ezért késtem ennyit a bejegyzéssel, mert ezt egyszerűen nem tudtam szavakba önteni.

 

A blogon megtalálható minden szöveg a szerző tulajdona. A szerző írásbeli hozzájárulása nélkül részben vagy egészben felhasználni tilos.

képek: google, pinterest

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyencjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr917782986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása